Aishe Riot/Ashari

**Aishe Riot** 2020-01-01, 17:02

Név: Aishe Riot/Ashari
Faj: ember
Származás: Coruscant
Nem: nő
Kor: 15
Erőérzékeny: Igen
Kaszt: Sith
Rang: szolga
Szövetség: Birodalom
Kinézet: A maga 150 centijével és 38 kilójával nem igazán tűnik veszélyes ellenfélnek ám méretbeli visszásságait fürgeséggel és találékonysággal ellensúlyozza. Gesztenye barna fültövig érő haja kissé manószerű megjelenést kölcsönöznek neki. A szeme általában világos kék, illetve ha Ashari irányít akkor sárga.
Jellem: Kora Aishe ellenére egy rendkívül komoly és a végletekig eltökélt lány aki már már ijesztő közönnyel személi a körülötte lévő világot. Kevés dolog képes meglepni és még kevesebb az ami megijesztené. Legalábbis ha külső tényezőkről van szó.
A külvilág számára szinte semmit nem enged látni a saját belső konfiktusaiból, emelt fővel halad előre a neki kijelölt úton. Az elveihez való görcsös ragaszkodás mellett egyfajta hideg büszkeség is jellemzi ami miatt képtelen elfogadni bármit is ami nem illik bele a saját kis világába.
Az általa értékesnek tartott eszméket vagy célokat pedig minden más elé helyezi.
Nehezen vagy jobban mondva egyáltalán nem érti a kapcsolatokat. Emellett komoly gondott okoz számára beleképzelni magát mások helyzetébe. Természetesen ennek ellenére is segít ahol tud. Végül is jedinek nevelték, ez a kötelessége. Jó megfigyelő és megfontoltsága révén képes meglátni a legapróbb részleteket is. Sosem kezd bele úgy semmibe, hogy ne készült volna fel jó előre, de még ennek ellenére is mindig van egy vagy akár több tartalék terve.

Ashari nem egy könnyű eset ami a szívén az a száján a hazugságot pedig senkinek sem nézi el. Könnyen keveredik bajba akár a fent említett túlzott őszintesége akár a vakmerő természete miatt. Aishehez hasonlóan ő is bármit megtenne a céljai eléréséért, ám őt a túlélés mellett nem kevés hatalomvágy is fűti emiatt pedig bármikor képes átlépni a határokat. Teszi ezt mindenféle magasztos idea vagy nagyobb motiváció nélkül, szimplán csak a Sötét oldalban látja a boldogulás kulcsát. Kíváncsisága nem ritkán kegyetlenséggel párosul ilyenkor követ el olyan tetteket amikre még harcedzett katonák is nehezen veszik rá magukat. Sosem viszolygott a vérontástól sőt bizonyos mértékben még élvezi is.
Bár az élete árán sem ismerné be igenis tiszteli a másik eltökéltségét. Ennek ellenére vagy talán éppen emiatt a legfőbb ellenségének tekinti és feltett szándéka elpusztítani őt. Jó helyzetfelismerő és pillanatok alatt alkalmazkodik, ráadásul képes valamit akár megfigyelés után is megtanulni.
Felszerelés: - egy vörös pengéjű fénykard
- egy fekete ruha
Tulajdon:
Előtörténet: Csendes léptek visszhangoztak a néma folyosón szinte egy ütemre a falakat körüllengő lüktető energia dallamára. A férfi derűs mosollyal az arcán haladt előre, barna köpenye mögött szinte elveszni látszott az apró termetű lány. Bár hivatalosan ő is a béke őrei közé tartozott most ez az érzés állt a lehető legmesszebb tőle. A szemei alatt éktelenkedő fekete karikák álmatlanságról, míg ide-oda cikázó tekintete nyugtalanságról árulkodott.
@page { size: 21cm 29.7cm; margin: 2cm } p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 115%; background: transparent } a:link { color: #000080; so-language: zxx; text-decoration: underline }
- Megint rémálmaid voltak- kérdezte vagy inkább állapította meg a lovag.
- Igen mester- a fiatalabb hangja tompán csengett. Már az álmai puszta említése elég volt, hogy eszébe jusson az a borzalmas nap. Korábbi mesterével egy kalauz bandát készültek felszámolni. Rutin küldetésnek indult valami azonban mégis félrecsúszott. Jobban mondva teljes katasztrófába torkolt. Ő maga is csak azért volt képes megmenekülni mert a mestere feláldozta magát érte. Bár azóta több hét is eltelt az emlékek még mindig kísértették. Lelkébe ezernyi jeges karomként mart az önvád Mit tehetett volna másképp? Már lassan megszámolni sem tudta hányszor tette fel magának ezt a kérdést. A fejében minden egyes nap egymást kergették az egyre bizarrabb gondolatok. Ha jobban harcolt volna, ha felkészültebben érkeznek, ha időben megérzi a szándékukat, ha csak... ha csak egy kicsit erősebb lett volna.
- A gyászod teljesen érthető- a másik hangja hideg zuhanyként térítette magához.- Viszont meg kell tanulnod el engedni. Egy jedinek mindig nyugodtnak kell maradni.
- Mi fog történni ha nem sikerül?- A fiatal lovag arcára most először vetült komor árnyék és mikor megszólalt a hangja is távolinak tűnt:
- Alámerülsz a Sötét Oldalba és soha többé nem bukkansz fel.
A szavak megtették a hatásukat. Azóta a nap óta mindent megtetet, hogy felülkerekedjen azokon az emlékeken. Az éjszaka jelentette a legkritikusabb időszakot így hát az alvást meditálással helyettesítette. A gyakorlat tökéletesen alkalmas volt arra, hogy kitisztítsa az elméjét. Folytatta a küldetéseit, órákat töltött kutatással és még legalább ennyit gyakorlással. Hiába figyelmeztette többször is a mestere: ne hajszolja túl magát ő makacs maradt. Meg kellett tennie. Egyszerűen muszáj volt visszatalálnia a fénybe. A Sötét Oldal puszta gondolata elborzasztotta. Semmiképp sem válhat olyan szörnyeteggé mint azok akik ezt az erőt szolgálják. Meg aztán amióta az eszét tudta a templom volt az otthona. Ha kirúgják fogalma sem lenne róla hova menjen. Hosszú időbe telt, de végül sikerült olyan mélyre temetnie az emlékeit, hogy teljesen megfeledkezzen róluk. Legalábbis ő így hitte.

* * *

Mélyen a lelke azon részén amelyről még ő sem tudott mégis mozgolódott valami. Sötét vágyak, megtagadott emlékek és elfojtott indulatok kavarogtak szép lassan emberi formát öltve. Az árny kezdetben a képtelen volt bármire is a tehetetlen lebegésen kívül. Hiába akart megmozdulni valami gúzsba kötötte, a sötétség szép lassan felemésztette az időt. Elmosódott színek, tompa zajok szűrődtek át valahol egész kivehető, míg máshol teljesen eltorzult képet mutatva. Egy hatalmas templom , köpenyes alakok és egy ismeretlenül ismerős lány képe fodrozódott előtte. Ezekben az időkben nem volt több az ő árnyékánál. Mindig tökéletesen másolva a mozdulatait vagy éppen csendben meghúzódva a sötétség mélyén. Figyelte az életét, tanulta a jellemét és egyre jobban gyűlölte. Gyűlölte amikor meghunyászkodott holott támadni kellett volna, gyűlölte, azt az átkozott nyugalmát, de legfőképpen azt gyűlölte amikor a másik elszántságában saját érzéseit vélte felfedezni.
Bár épp, hogy csak egy kis résen keresztül láthatta a világot mégsem kellett sötétben tapogatóznia. Hiszen ott voltak az emlékek. Fájdalommal és kétségbeeséssel átitatott képsorok. Mind az övé volt, de valahogy mégis idegennek tűntek. Mint csupán hordozója lenne ezeknek. Egy nyamvadt tartály amibe belepakoltak minden felesleges vagy rossz dolgot egy pillanatra sem gondolva végig ő vajon akarja-e.

* * *

Aishe elmélyülten tanulmányozta a holo felvételt bizonyos pontoknál megállítva vagy visszapörgetve azt csak, hogy biztos lehessen benne semmi sem kerülte a figyelmet. Jobb kezénél holopad hevert benne minden olyan aprósággal amit az elmúlt négy standard órában sikerült felfedeznie. Kevés bűnöző fektetett nagy energiát a nyomaik el tüntetésére, ez a banda viszont kivételesen alaposnak bizonyult. Sehol egy elejtett megjegyzés, rejtett jelkép vagy bármilyen támpont. Így kénytelen volt a megmaradt információmorzsákra meg természetesen az Erőre támaszkodni.

Valami azonban még is elkerülte a figyelmüket. További két óra és több mint húsz újra ellenőrzés után a mestere előtt találta magát.

- Tudom, hol rejtőzhetnek.- Jelentette be minden további nélkül mikor az ajtót nyitott neki, majd tőle megszokott hideg precizitással adta elő ötletét. Bár a felfedezése koránt sem garancia jó kiinduló pont lehet.

Alig egy órával később már egy köztársasági vadászgépen tartottak a Coruscant alsóbb negyedei felé felé. Aishe ezt az időt elmélkedéssel töltötte teljesen figyelmen kívül hagyva a város általános zsivaját. Biztos akart lenni benne, hogy nem csúszik hiba a számításaikba vagy ha mégis akkor legalább legyen B terve amivel még időben reagálhat. Tehát szép sorjában számba vett minden lehetséges kimenetelt és változókat amik befolyásolhatják a végeredményt. Más jedi talán megpróbált volna a jövőbe pillantani ő azonban amellett, hogy híján volt a technikához szükséges ismereteknek feleslegesnek tartotta. A jelenben megvolt minden lehetőség, hogy változtasson a dolgok menetén.

* * *

Valami nem volt rendben. Már korábban is érezte. A pillanatok amikor a valóság eltorzult és a saját elméje fogságába esett. Tovaszálló percek, órák, majd idővel napok is amik sötét foltként tátongtak emlékezetében és az utóbbi időkben ez egyre csak rosszabbodott. A mestere többször is figyelmeztette. Olyan dolgok miatt amit sosem követett el, olyan szavakért amiket sosem mondott volna ki. Valaki más is lakott benne. Sosem mondta ki hangosan, de biztosan tudta. Több bizonyíték is szólt a dolog mellett azonban ebben az egy dologban elegendő volt a megérzése is. Természetesen erről rajta kívül senki sem tudott. Hogyan is beszélgetne bárkinek is a fejében lakozó szörnyről ami csupán a pillanatra várt amikor ismét rászabadulhat a világra. Nem ha bárki is tudna róla többé nem lenne maradása. Tehát titokban tartotta. Végig fent tartva a nyugalom álcáját élte az életét és eljátszotta a szerepét mint padawan közben folyamatosan reménykedve, hogy senki sem veszi észre mi folyik a színfalak mögött.

* * *

- Majdnem- a könnyed nevetés megtöltötte élettel a komor helyiséget miközben annak tulajdonosa huszadik alkalommal kényszerítette meghátrálásra padawanját. A lány levegőért kapkodva tápászkodott fel a földről. Az órák óta tartó gyakorlás kellőképpen kifárasztotta, ráadásul mindez idáig eredménytelennek bizonyult. Sosem értett a kezdeményezéshez. Nem csoda hát, hogy annak idején egy védekezésen alapuló formát kezdet tanulni. Ám a technikája még egy soresu használóhoz képest is túlságosan passzív volt. Az elmúlt órák alapján még jobban is mint gondolta. Hiába fedezte fel a másik védelmén keletkezett apró réseket, képtelen volt kihasználni azokat. Egy szóval fogalma sem volt, hogyan kéne támadni. Ez nem fog menni. Zúgtak fejében a kétségek, melyeket azon nyomban igyekezett elhessegetni. Jedi volt nem engedhette meg magának az önsajnálatot. Így hát a húszon egyedik alkalommal is aktiválta fegyverét újra kezdve a párbajt. Az eredmény nem sokban különbözött a többitől, már megint a földön kötött ki. A tompa fájdalom szinte semmiségnek tűnt a koponyája hátsó részét ostromló erőhöz képest. Ez tényleg nem fog menni.

Ébredése felért egy robbanással. Heves volt és váratlan legalább is a környezete számára. Valójában már előtte is képes volta felszínre néhány órára, esetleg egy egész napra. Csupán a megfelelő alkalomra volt szüksége Egy villanásnyi időre amikor alábbhagy a másik figyelme és lám a türelme meghozta gyümölcsét. Egy pillanat alatt megnyújtotta a fénykardot majd egy erőugrással indított támadást. Gyakran látta ezt a formát más jediktől igaz mindig csak egy néhány percre. Nem is csoda hát, hogy első rohama inkább volt ösztönös próbálkozás. Túlságosan tapasztalatlan, túl nyers ahhoz, hogy igazán hatékony legyen és szinte azonnal a padlón találta magát. Egy macska ügyességével szökkent talpra és már folytatta is amit elkezdett. Nyilván való volt, hogy nem lesz képes legyőzni a fiatal mestert, de túlságosan élvezte a helyzetet, mintsem hajlandó lett volna leállni. Annyi év bénult várakozás után most nem akart mást csak tombolni. Egymást követték a vehemensebbnél vehemensebb csapások megkísérelve nemes egyszerűséggel összezúzni az ellenfél védelmét. A következő pillanatban a jedi fegyvere deaktiválódott ő pedig a lendülettől hajtva bucskázott előre.

- Hé még nem végeztem!

- Mi ütött beléd?- A férfi felháborodásával mit sem törődve tette fel a kérdést. Bár láthatóan igyekezett nyugodt maradni még így is látni lehetett rajta, hogy igenis sokkolta a dolog.

- Természetesen megpróbáltalak legyőzni.- Vont vállat hanyagul mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.- Igaz esélyem se volt, de mi értelme lenne küzdeni ha nem adunk bele mindent?- A férfi kurtán bólintott. Az utolsó mondat után furcsa módon egyáltalán nem tűnt meglepetnek sőt épp ellenkezőleg. Úgy nézett ki mint akinek egy régi sejtése nyert igazolás.

- Értem. Tudod az az Aishe akit én ismerek sose mondott volna ilyet. Szóval a kérdés most már csak az, hogy ki vagy te?- Tényleg jó kérdés volt ezt el kellett ismernie. Ráadásul szégyen nem szégyen, de még a választ sem tudta. Számításai szerint nem élt olyan hosszú ideje és őszintén szólva nem igen gondolkozott még el rajta. Egy valamit azonban biztosan tudott.

- Nem Aishe erre mérget vehet.

* * *

- Sötétséget érzékeltünk Riot padawanban. Ezek szerint te voltál az. - A mesterek szobor merev arccal meredtek a lányra, szenvtelen viselkedésük talán még a lekezelésüknél is idegesítőbb volt.

- És erre csak most jönnek rá? Elég sokáig tartott.- Hangja metsző pengeként törte meg a fojtogató csendet, a szavait átitató gúny maró savként csöpögött.

- Válogasd meg a szavaidat padawan.- Szólalt meg egy togruta nő metszően éles pillantással méregetve az ifjút.- Természetesen már korábban is érzékeltük benne a konfiktust. Azonban eddig biztunk benne, hogy képes egyedül is legyőzni.

- Oh tehát egyszerűen szólva csak időt hagytak nekem a megerősödésre?- Biccentett a nő felé.- Különben meg miért is kéne magyarázkodnom? Komolyan el akarják játszani, hogy van bármi értelme ennek amikor már rég döntöttek? Egy ilyenért mindenképpen száműznek, miért nem tudják egyszerűen csak kimondani?- A szemtelenség netovábbja volt az előbbi kis monológ, de nem igazán érdekelte. Már torkig volt a jedik színjátékával és az állandó rébuszaikkal amikkel úton-útfélen kifejezhették a felsőbbrendűségüket és tovább játszhatták a tévedhetetlen jótevőket. Így is úgy is repül akkor meg miért ne zúdíthatná rájuk minden sérelmét?

* * *

Első útja a Korribánra vezetett. Az ősi világra ahol bukott jediként követte a Sötét Oldal hívását. Bár, volt ő valaha is jedi? Sosem érezte magát annak. Itt pedig végképp nem számított mi volt előtte. Féreg volt, ahogy mindenki a csoportból kiszolgáltatva a mesterük kénye kedvének. Kínkeserves küzdelem volt a puszta túlélés is , de elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy a saját sorsának kovácsa lehet. Szóval felépítette az életét. Felvette az Ashari nevet bár ez inkább csak saját magának szólt mivel senki mást nem érdekelte, hogy hívják. Lépésről lépésre haladt előre hol találékonysággal, hol gyorsasággal döntve le az elé kerülő akadályokat sorban teljesítve a halálos küldetéseket Az évek alatt megtanult improvizálni és pillanatok alatt alkalmazkodni a körülményekhez felhasználva azt a kulcsfontosságú időt aminek elszalasztása a legtöbbek vesztét okozta. Többé már nem volt valaki más árnyéka. Sith volt saját névvel, és fénykarddal. A templomból való távozása után első dolga volt megszabadulni a másik fegyverétől. Nem akarta, hogy bármi is legyen ami emlékeztesse rá ha már az első éjszaka sikerült el hallgattatnia.

* * *

A gyakorlóterem álmában is épp úgy festett mint a valóságban egyetlen apró részletet leszámítva. A terem közepén helyet foglaló alak meg sem rezdült mikor közelebb lépett hozzá. Szóval még mindig el akarja játszani a nagy jedit? Mintha nem tudná, hogy most is remeg?

- Azt hiszem nekünk van egy lerendezetlen ügyünk.- Ragadozó módjára járta körbe a lányt minden lépéssel egyre közelebb kerülve. Édes vér íze töltötte meg a száját, a közelgő bosszú ígérete villámcsapásként járta körbe minden porcikáját. Túl hosszú ideje éltek így. Torz emlékekkel sosem tudva hol ébred fel a következő alkalommal miközben tetteit egy fantom irányítja. Ideje szemtől szembe lerendezni. A következő pillanatban aktiválta a fénykardját. Vörös fénnyel ragyogott ahogy mindig is kellett volna és az első csapással ösztönösen a másik szívét célozta. Az gyorsabban reagált mint várta és a pengék sisteregve egymásnak ütköztek. Akár a megelevenedett forgószél szinte körbetáncolta a termet egyre gyorsabban és vadabbul támadva miközben a lány folyamatosan hárította a támadásait. Oh természetesen. Mindig csak védekezik hiszen egy jedinek az is elég. Arrogáns, álszent, képmutató és bosszantóan hidegvérű. Aishe képviselt mindent amit megvetett, de már nem húzhatja sokáig. Akármennyire is erős a védelme egyszer hibát fog ejteni. Ő pedig nem fogja elszalasztani az alkalmat. Sőt ha már itt vannak miért ne kezdhetné lerombolni ezeket a falakat.

- Azt hiszed feladom csak mert türelmes vagy. Mindig is gyáva voltál.

- Mintha bármit is tudnál rólam.- Na, szóval még is sikerült kipréselnie magából valamit a nagy koncentráció közepette.

- Többet mint te. Például mond neked bármit is Amara Qulin neve?

Mély hallgatás volt minden válasz amire szüksége volt.

- Nem? Ez érdekes. Hogyan lehet elfelejteni azt aki évekig tanított? Aki az életét adta érted? Persze elfojtani az emlékeket mindig egyszerűbb mint szembenézni a múlttal nem igaz?

- Tényleg amiatt akarsz panaszkodni ami már megtörtént? Fogalmam sincs kiről beszélsz, de ha a múltban akarsz élni csak rajta.

- Azt hiszed én akartam ezt?- Szűrte ki a fogai között gyűlölettel telve. Az ismeretlenül ismerős arc betöltötte az elméjét kiszorítva minden levegőt a mellkasából.- Sosem akartam ezeket az emlékeket? Sosem akartam a fájdalmadat? Te raktad rám ezt a terhet mert túl gyenge voltál egyedül cipelni.- Haragja új erővel töltötte el, a szoba vörös ködben úszott mintha még a környezete is az ő győzelmére áhítozott volna. Tisztán látta, hogy a másik egyre nehezebben lélegzik és a reakcióideje is látványosan csökkent. Minden pillanattal egyre lassúbb lett, a védelmén keletkezett repedések egyre nagyobbak lettek míg végül teljesen szétzúzta azokat.

- Kérlek ne csináld! .- Most először hallotta sírni. A padlón fekve szánalmas rongycsomóként reszketett látszólag még megmozdulni sem maradt ereje.

- Oh szóval most már könyörögsz is? Ennél büszkébbnek hittelek. Vagy legalábbis elég okosnak, hogy tud nem kímélném meg az ellenségemet.- Fegyverét két kézzel maga előtt tartva emelte a levegőbe. A vörös penge éhesen várta áldozatát és bizonyára végez is vele ha nem ébred fel a következő pillanatban.

* * *

Vörös. Ez volt minden amit észlelni tudott. Fojtogató köd ölelte körbe megbénítva érzékeit és elárasztva a gondolatait. Ha a akarta volna sem tudná megmondani meddig tengődött ebben a céltalan lebegésben. Az idő fogalma értelmét vesztette számára, nem volt más csak a hömpölygő örökkévalóság és a párbaj emlékei ahogy újra és újra lejátszódott a fejében makacsul szembesítve saját hibáival. A ténnyel, hogy veszített. Elbukott a harcban és most a szörnyeteg parancsol. Sosem értette meg miért nem végzet vele azon a napon. Hiszen meg akarta tenni tisztán látta a vérszomjat abban az izzó sárga tekintetben. Valamiért mégis életben maradt bezárva a saját lelkébe. De ahol a sötétség ereje hatalmas ott előbb utóbb a világosság is növekedni fog. Fokozatosan nyerte vissza uralmát a teste fölött és a vörös köd is egyre vékonyabb lett. Ebben az időben fedezte fel az ablakot. Egyáltalán nem illett a berendezéshez, leginkább egy cirkálon tudott volna hasonlót elképzelni. Ráadásul az eltorzult képek miatt olyan volt mintha víz alól próbálna kilátni. Különböző lények taposták egymást a hatalomhoz vezető lépcsőn melynek tetején vörös bőrű lények gyakoroltak diktatórikus uralmat. Könnyedén kitalálhatta, hogy a Birodalom területén vannak. Hol máshol lennének? A szívébe hasító félelmet szép felváltotta a bánat. Tudta, hogy ha valaha is kijut innen egy ellenséges világban fog ébredni. Minden tette és szava azt bizonyította immár a másik oldalon áll. Viszont ez nem volt igaz. Még mindig jedi volt és nem fogja ilyen könnyen feladni. Azonban egyelőre nem tehet mást mint vár és figyel.

**Darth Sion** 2020-01-05, 20:52

Üdv!

Elolvastam kétszer is irományod és voltak benne kisebb nagyobb hibák. Az elírásokat most nem akarom felhozni, nem zavaróak én pedig nem vagyok szótár és magam is szoktam véteni sajnos sűrűn. Helyettük sokkalta inkább logikai gondokra gondoltam. Ugyan előzetesen egyeztettünk erről és úgy vélem elég kreatív megvalósítás ez, szép iromány, mégis bele kell kicsit szóljak.
Olyan helyzetek voltak benne, mint mikor a mesterével edz. Ott neki kb azonnal le kellett volna állítania a harcot, ahogy látja hogy a padawan élvezi, agresszivitást sugároz a mozgása. Egy jedi nem harcolhat így. Maximum ha a 7. formát gyakorolja, ám állítása szerint soresu-t tanult, ami teljesen más. Másfelől tetszett, hogy nem egy terminátor a karakter. Viszont a jedi rendből való kizárás sokféle lehet, egy ilyen tisztán látszódó lelki / elme defektnek úgy látnák több veszélye is lenne. Magyarán elvágnák őt az erőtől ahogy elbocsájtják a rendből, ez pedig azt eredményezné, hogy nem fog tudni erőt használni egy jó darabig. (nagyon bajosan, de lehet rá esély, hogy visszakapja a képességeit ez után.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ezek voltak azok amik felett bárki elsiklik, mert hát játékosi kreativitás és élmény a logika felett. (legalább is én így vallom) Ez pedig azt jelenti, hogy hajlandók vagyunk engedni a világ "szabályaiból" ha az korlátozná egy jó koncepció kialakítását. Viszont vannak mások is. A Sithek akadémiájáról egyféleképpen kerülhet ki valaki. Ha lesz mestere. Ezután őt kell szolgálnia. Egy sith mester (lord, vagy még inkább egy Darth) megérzi, ha a legkisebb vívódás is van a tanítványában, főként ha ilyesmi osztott tudat féle, amit vagy kigyomlál, vagy fel se veszi magához mint tanítvány. De még erre is van példa, nem is gond. Viszont sose tér vissza a jedikhez. Ha mesterével a tanács elé áll, akkor az sose fogja visszafogadni és a mester reputációján is csorba eshet. A Jedi Rend egy végtelenül szigorú és dogmatikus rend. (A sitheké is mélyen, csak felszínesen az anarchia látszik) A jelenlegi mesterek 100% hogy nem engedik vissza a hivatalos küldetések közelébe. Jobb esélye van katonaként tovább tevékenykedni és a jedi múltra való tekintettel esetleg tábornoki rangban tevékenykedni, viszont itt jön közbe a következő kérdés... Ki tudja hogy nem árul el minket megint? Mármint érted.. aki egyszer megtette megint megteheti. Nem igazán lenne iránta bizalmuk, emiatt pedig maximum egy alacsony rangú rohamosztagosként szolgálhatna és taposná felfelé a rangokat.

Írtam neked, hogy ha a tanács megérzi ezt a gonoszságot, ha tudomására jut, akkor kizárhatják, de biztos nem engedik lovaggá előlépni. Na de ezt úgy értettem, hogy ha nem csapják ki, akkor nem lehet lovag. Ha kicsapták akkor nem igazán van visszavétel. Egy Sith is ha úgy dönt át áll, legalább egy jó 5 évet szolgálnia kell, hogy elhiggyék róla, hogy igen, megváltozott. A tettek és az életmód nyomot hagynak, sötét nyomot az emberen, ami elködösítheti a látásviszonyokat ha bele akar valaki nézni a belsőjébe, így a sithek esetében is általában habár lovagi rangba veszik fel őket, sokáig csak kísérettel végezhetnek küldetést, aki lejelenti minden mozzanatukat. S hogy még jobban érzékeltessem, amennyire én tudom több sithet fogadott a jedi rend a köreibe, mint amennyi kizárt jedit vissza. És csupán 3 sith tért meg. És ha jól tudom egyedül Revan volt akit vissza engedtek és csak mert addigra a rend száma erősen közeledett a két számjegy felé.

Ha ragaszkodsz a történethez, úgy vagy rakd át a végére másnak, ne jedi legyen, vagy vágd meg kicsit és maradjon sith. Később játéktéren talán jobb esélyei lennének vissza csatlakozni, ha tettekkel bizonyítja, hogy "megjavult". Persze ET-be is beleírhatod ezt, hogy mivel teszi meg, de elég nagy volumenű dolog kellene és lehet hogy jobb kijátszani az ilyet játéktéren, amennyiben nem vagy benne biztos hova és hogyan nyúlkálhatsz ilyen tekintetben. De igen, van rá lehetőség, hogy visszavegyék csak nem egyszerű.

Alternatív megoldás esetleg hogy a jedik gyógyítói valamiképp megpróbálják kiűzni belőle ezt a kettősséget rendszeres kúrákkal és hasonlókkal. Ennek viszont magam is utána kellene nézzek, mert nem igazán volt szerintem hasonlóra példa, de nem elképzelhetetlen manőver. Ha ezt a végébe beleírod akkor még elfogadható is az iromány. Viszont kettős tudattal, labilis elmével az egyik oldalon a jedik rendje, amelyik a harmóniát tartja legfőképp szem előtt nem engedné vissza csak így maguk köré.

És végül egy kis dolog, ami viszonylag lényeges. A jedi nem uralkodik az érzelmein, elfogadja, és egyensúlyban tartja a belsőjét, de nem harcol az érzelmekkel, mert ha harcol magával, az még több negatív érzelemhez vezethet. Mondhatnánk azt is, hogy érzelemmentesek, bár azért közel sem, csak ha idegesek, vagy bosszúsak lenyugodnak. Az együttérzés és a segítőkészség ami elfogadott, ám az is ésszel. A túlzott segíteni akarás, mások ártására, olykor pedig a béke és a logikus érvek megtörésére sarkalhatnak, ami megint ütközik mindennel. Béke, harmónia, hideg fej jellemzi egy jedi létét. Persze gondolom ez volt a cél a párbeszédnél, csak máshogy jött le. A Sitheknél mondják, hogy urald az érzelmeid, amivel arra utalnak, hogy ha erősebb nálad, akkor eszetlenül fogsz harcba szállni, hogy urald pedig azt jelenti, hogy legyen meg az érzés, fűtsön és adjon erőt.

**Darth Sion** 2020-01-06, 12:59

Így már más a helyzet. ET-d elfogadom, jutalmad pedig mivel legmagasabb rangod Padawan volt, így 15 pont +2 képesség illetve az alap Shii-Cho mellé választhatsz egy stílust.

Írj adatlapot és jó játékot!

**Aishe Riot** 2020-01-06, 15:02

Név: Aishe Riot/Ashari
Faj: ember
Származás: Coruscant
Nem: nő
Kor: 15
Erőérzékeny: Igen
Kaszt: sith
Rang: szolga
Szint: 1.
Szövetség: Birodalom
Kinézet: A maga 150 centijével és 38 kilójával nem igazán tűnik veszélyes ellenfélnek ám méretbeli visszásságait fürgeséggel és találékonysággal ellensúlyozza. Gesztenye barna fültövig érő haja kissé manószerű megjelenést kölcsönöznek neki. A szeme általában világos kék, illetve ha Ashari irányít akkor sárga.
Korábbi kinézet: (ha változott)
Jellem: Kora Aishe ellenére egy rendkívül komoly és a végletekig eltökélt lány aki már már ijesztő közönnyel személi a körülötte lévő világot. Kevés dolog képes meglepni és még kevesebb az ami megijesztené. Legalábbis ha külső tényezőkről van szó.
A külvilág számára szinte semmit nem enged látni a saját belső konfiktusaiból, emelt fővel halad előre a neki kijelölt úton. Az elveihez való görcsös ragaszkodás mellett egyfajta hideg büszkeség is jellemzi ami miatt képtelen elfogadni bármit is ami nem illik bele a saját kis világába.
Az általa értékesnek tartott eszméket vagy célokat pedig minden más elé helyezi.
Nehezen vagy jobban mondva egyáltalán nem érti a kapcsolatokat. Emellett komoly gondott okoz számára beleképzelni magát mások helyzetébe. Természetesen ennek ellenére is segít ahol tud. Végül is jedinek nevelték, ez a kötelessége. Jó megfigyelő és megfontoltsága révén képes meglátni a legapróbb részleteket is. Sosem kezd bele úgy semmibe, hogy ne készült volna fel jó előre, de még ennek ellenére is mindig van egy vagy akár több tartalék terve.

Ashari nem egy könnyű eset ami a szívén az a száján a hazugságot pedig senkinek sem nézi el. Könnyen keveredik bajba akár a fent említett túlzott őszintesége akár a vakmerő természete miatt. Aishehez hasonlóan ő is bármit megtenne a céljai eléréséért, ám őt a túlélés mellett nem kevés hatalomvágy is fűti emiatt pedig bármikor képes átlépni a határokat. Teszi ezt mindenféle magasztos idea vagy nagyobb motiváció nélkül, szimplán csak a Sötét oldalban látja a boldogulás kulcsát. Kíváncsisága nem ritkán kegyetlenséggel párosul ilyenkor követ el olyan tetteket amikre még harcedzett katonák is nehezen veszik rá magukat. Sosem viszolygott a vérontástól sőt bizonyos mértékben még élvezi is.
Bár az élete árán sem ismerné be igenis tiszteli a másik eltökéltségét. Ennek ellenére vagy talán éppen emiatt a legfőbb ellenségének tekinti és feltett szándéka elpusztítani őt. Jó helyzetfelismerő és pillanatok alatt alkalmazkodik, ráadásul képes valamit akár megfigyelés útján is tanulni.
Felszerelés: - egy vörös pengéjű fénykard
- egy fekete ruha
Tulajdon:

Pontok: A meglévő pontok elosztása.
Közelharc: 8
Célzás:0
Technológia:5
Járművezetés:3
Erő/Fegyverforgatás/Befolyás:5
Összes: 15
Képességek:
Fénykard Formák / stílusok: sii-cho, ataru
Kapott jutalmak:

Szabad pontok: 0

**Darth Sion** 2020-01-06, 18:46

Üdv!

Az adatlapod kérlek helyezd át az "adatlapok" topicba egy ehhez hasonlóan, a neveddel kreált topicba. Smile

Ajánlott tartalom

Aishe Riot/Ashari

Aishe Riot/Ashari

Re: Aishe Riot/Ashari

Re: Aishe Riot/Ashari

Re: Aishe Riot/Ashari

Re: Aishe Riot/Ashari

Re: Aishe Riot/Ashari