Rondar Sandraider

Név: Rondar Sandraider
Faj: ember
Származás: Naboo
Nem: férfi
Kor: 28 év
Erőérzékeny: igen
Kaszt: Jedi
Rang: Bukott Jedi (egykori padawan)
Szövetség: Független
Kinézet: átlagos magasság és testalkat; rövid barna haj és kék szem; egyszerű és praktikus öltözékeket hord
Jellem: szarkasztikus humor; nem szeret a múltjáról beszélni; többnyire laza és mosolygós; nem kedveli a jedi rendet, és rühelli a sith birodalmat; introveltált; állatbarát
Felszerelés: egy zöld pengéjű fénykard, egy R-30017 AIKION pisztoly
Tulajdon: egy gyors szállítóhajó (Gyökértelen), váltás ruhák, komlink, légzőmaszk, egy astromech droid (FR-ND1)
Előtörténet: 

Rondar sosem ismerte a szüleit. Legelső emlékei páréves korából valók, amikor már jedinek tanult néhány osztálytársával. Későbbi mentora, Namadi Ez-Erra, még ismerte az édesanyját, ám sosem beszélt neki származásáról. Rondar eredetileg a Naboon született, törvénytelen gyermekként. Édesanyja, Linn Kornos a jedi rend tagja volt, egészen addig, míg meg nem ismerkedett Rondar édesapjával a Naboon, egy küldetés alatt. Linn fiatal és naiv padawan volt még akkor, aki életében először teljesített önálló feladatot. Megvolt benne a kíváncsiság olyan dolgok irányába, melyeket tiltott a jedi kódex. Különösen a szerelem témája izgatta. A Naboon megismerkedett egy tiszttel, Adam Wellsszel. Wells a királynő testőrségének parancsnoka volt, és segítette a fiatal padawant egy nyomozás megoldásában. Ám túlságosan is közel kerültek, és egymásba szerettek. Házasságuk azonban megoldhatatlannak bizonyult, ám kapcsolatukat két évig titokban tudták tartani… amíg Namadi mester, ki Linn mestere volt akkoriban, tetten érte a szerelmeseket. Ekkor derült ki az is, hogy Linn két éve szült egy gyermeket Wellsnek, és csak anyag erőfeszítések árán tudta titokban tartani. Namadi mester mélységesen csalódott tanoncában, és amikor a tanács elé került az ügy, ragaszkodott hozzá, hogy Linnt kizárják a rendből. Ahhoz is ragaszkodtak, hogy gyermekét hagyja hátra, és bízza a jedi rendre. Linn dacból ellenállt a tanács akaratának, ám végül Namadi meggyőzte, hogy így tegyen. Linn most már hozzámehetett feleségül Wells parancsnokhoz, ám gyermekét nem láthatta többé. Namadi pedig gondoskodott róla, hogy Rondar új nevet kapjon. Az eredetileg August Wells névre keresztelt fiú megkapta a Rondar Sandraider nevet, és mikor rákérdezett arra, hogy honnan származott, mestere rögtön a Tatooine-t jelölte meg, szüleiről pedig azt mondta, hogy párafarmerek voltak, akiket buckalakók öltek meg.

Már ifjonc korában megismerkedett két olyan társával, kik nagy hatást tettek rá életében. Egyikük volt Pol Chandrin, egy ambiciózus fiú, a másik pedig Emila Zost, egy bájos kislány. Miután próbáikat sikeresen teljesítették, és elkészítették fénykardjaikat, Namadi mester maga mellé is vette Rondart. Namadi mester szerette volna helyrehozni azt a hibát, melyet Linnel okozott. Az idősödő devaroni jedi saját hibájaként értelmezte a történteket, épp ezért Rondar esetében teljesen más kiképzési módokat választott. Felmérte, hogy diákja tehetséges fénykardforgató, így a kék pengét használó jedinek az ötödik formát tanította. Arra is ügyelt, hogy Rondar több mindenhez értsen, így több nyelvre, mechanikai jártasságokra és sok egyébre is kiképezte őt, beleértve a jediktől elvárt tárgyalókészségeket, diplomáciát, történelmi és egyéb, kulturális és földrajzi ismereteket is. Persze a végén mindig úgy alakultak a dolgok, hogy Rondar a fénykardja használatát szerette volna tovább csiszolni. Tanulmányai mellett nem szakadt el legjobb barátaitól sem, akik szintén padawanokká váltak, hozzáértő mentorok alatt folytatva tanulmányaikat. Bár Rondar jellegzetesen magán hordta a padawanok valamennyi jellemhibáját (túlbuzgóság, türelmetlenség és büszkeség), Pol Chandrin volt az, akitől egy kicsit tartott Namadi mester. Chandrinról ismert volt, hogy lobbanékony természete egyszer már bajba keverte, mikor egy gyakorlás alkalmával annyira felbosszantotta az egyik padawan társa, hogy engedett a dühének. Fénykardjával megsebezte vívópartnerét, és csak mestere közbeavatkozásával sikerült megakadályozni a majdnem bekövetkezett tragédiát. Chandrin nem érzett bűnbánatot az eset után. A másik veszélyes tulajdonsága az volt, hogy túlságosan is szomjazta a tudást. Nem elégedett meg azokkal a tananyagokkal, melyeket mentorától kapott. És ahogy fejlődött, úgy lett egyre arrogánsabb, egyre merészebb és egyre nagyravágyóbb. Karizmatikus személyisége pedig túlságosan is népszerűvé tette többek körében. Namadi egyszer megjegyezte, hogy túlságosan is emlékezteti őt Darth Revanra, és így, hogy a sithek nemrég tértek vissza, és vívtak háborút a köztársasággal, ez egy elég ijesztő kijelentésnek számított. Az előre látható veszély pedig meg is történt. Chandrin és mestere szolgálatot teljesítettek a Felucián, amikor a sithek lerohanták a bolygót. Chandrinnak mestere eleste után nyoma veszett. Rondar és Emilia gyászolták barátjuk elvesztését, aki viszont egy évvel később került elő ismét. Akkor találkoztak vele, mikor mestereikkel a Kashyyykon tartózkodtak. Segítettek a vukiknak felszámolni egy rabszolgatartó csempészbandát, aztán megjelent Pol Chandrin is, de csak a két padawan találkozott vele az erdő mélyén. Chandrin, ki már a sötét oldal színeiben mutatkozott előttük, beavatta két barátját abba, milyen leckéket kapott a sith mesterétől, ki egyben korábbi mesterének legyőzője is volt. Felkínálta nekik a lehetőséget a csatlakozásra, ám a két padawan mestere közbelépett. Chandrin bemutatta vívótudását a tanoncoknak, mellyel ha legyőzni nem is, de helyt tudott állni két jedi mesterrel szemben. A padawanoknak meg volt tiltva, hogy segítsenek legyőzni. Dupla-pengéjű kardját mesterien kezelte, és az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem soresu formában vív, hanem a jóval akrobatikusabb ataru stílust vette át. Végül sikerült elmenekülnie, ám biztosított mindenkit, hogy nem utoljára látták viszont.

Évekkel később, mire elérkezett az újbóli találkozás napja, Rondarban és Emiliában tudatosult, hogy egykori társuk erőteljes ellenség lett, és meg kell állítaniuk. Személyes ügynek vették a feladatot, melyről meg voltak győződve, hogy csak nekik sikerülhet. A három padawan között ugyanis erős kötelék alakult ki, mely lehetővé tette, hogy az Erőn keresztül érzékeljék egymást. Amikor a tanítványok és mestereik a Tanaabra látogattak el, hogy részt vegyenek a bolygót ostromló sithek megfékezésében, Polt is ott találták. Mestereik megtiltották nekik, hogy találkozzanak vele, ám a padawanok engedetlenek voltak. Érezték, hol tartózkodik Pol, és az éj leple alatt megszöktek a táborból, hogy meglátogassák. A sith azonban csapdát állított nekik, és a találkozóponton elfogatta mindkettejüket. Emiliát és Rondart erős kínzásoknak vetette alá, mellyel a sötét oldal iránti vágyukat kívánta növelni. Dühöt és gyűlöletet akart ébreszteni bennük, és arra utasította őket, hogy merítsenek ezekből az érzésekből. Emilia meg is tört, és a sötétséget kihasználva kiszabadította magát. Pol Chandrin pedig meg is vívott a tomboló padawannal, majd Rondar szeme láttára lefegyverezte és fejét vette. Ez már Rondarban is indulatokat szabadított fel, aki magát kiszabadítva megütközött volt társával. Harcuk rövid volt, ugyanis a sokkos állapotban lévő padawan nem tudott kellően koncentrálni, így alul is maradt. Végül börtönbe záratták. Másnap megkezdődött a tanaabi csata, és kihasználva a kaotikus helyzetet, Rondar megszökött. Ám ahelyett, hogy mestere keresésére indult volna, Chardin után ment. Elméjében a harag tombolt. Céltudatosan azért menetelt előre, hogy megölje egykori barátját. Fénykard nem volt nála, mivel azt Chardin elpusztította, ám a sith katonáktól elorzott pisztolyokkal és karabélyokkal, meg az Erő használatával sikeresen utat tört magának a bakák közt. Mintha nem is ő lett volna. Mikor találkozott Chardinnal a csatatéren, elragadta tőle az oldalára tűzött, trófeaként viselt fénykardot, melyet Emiliától orzott el. A zöld és a vörös penge kíméletlenül egymásnak feszült, és mindketten fáradhatatlanul küzdöttek. Különösen Rondar, aki utat engedett indulatainak.

A két tanonc nem bírt egymással. Könnyedén semlegesítették egymás támadásait, és hatékonyan védekeztek. Rondar rákényszerítette Polt, hogy ismét a harmadik formához nyúljon vissza, és hanyagolja a negyediket. Végül a sith kiütötte Rondar kezéből a kardot, mely elveszett a csata füstködében. Azonban a padawan trükkhöz folyamodott. Miközben kitért ellenfele vágásai elől, magához hívott egy pisztolyt, és pont a markolat közepén telibe találta a kardot, melynek alsó fele elvált a felsőtől, de még működőképes maradt. Rondar magához hívta a duplapengés kard másik felét, eldobta a pisztolyt, és folytatta a párbajt. Már nem gondolkodott többé tisztán, csak ment előre, és végig hátrálásra kényszeríttette Chardint. Végül sikerült áttörnie a sith védelmén, és lemetszette mindkét kezét. Ekkor érkezett meg Namida mester is, aki figyelmeztette Rondart, nehogy megtegye a következő lépést. A padawan azonban túlságosan gyűlölte Chardint. Túlságosan élénken élt benne a kép, ahogy lefejezi Emiliát. Végül engedett a kísértésnek, és bosszút állt.

Namida mester mélységesen csalódott benne. Ekkor említette meg először Rondarnak, hogy az előző tanítványa szintén megszegte a kódex egyik pontját, és ezért távoznia kellett a jedi rendből. Ez lett Rondar sorsa is, akiből a tanács színe előtt, az ítélet kimondása után tört fel minden keserűség. A kitörő indulatai pedig megerősítették a tanácsot abbeli döntésében, hogy Rondart kizárják soraikból. Nem csak engedetlen volt, de botor módon veszélybe sodorta magát, és a sötét oldalt alkalmazva megölt valakit. Namida mester tekintélyére való tekintettel nem kapott súlyosabb ítéletet a száműzetésen kívül. Mikor elváltak útjaik, a mestere elárulta neki, hogy több diákot nem fog vállalni, ugyanis ha két tanonccal kudarcot tudott vallani, akkor nem való mesternek. Rondar nem válaszolt semmit, csak felült egy hajóra, mely elhagyta Coruscantot.

Lehetősége lett volna a köztársaság hadseregének sorát erősíteni, vagy elhelyezkedni a mezőgazdaság területén. Végül egyiket sem vállalta, hanem egy régi ismerősével vette fel a kapcsolatot, akit még egy önálló küldetésén ismert meg. Ez az ismerős fű alatt meghirdetett, illegális munkákkal tudta megbízni, leginkább logisztika és szállítás területen. Rondar pedig többféle munkát is elvállalt. Csempészett, testőrnek állt, a fejvadászatba is belekóstolt, szerelt droidokat, pilótáskodott… mindent elvállalt, amiben pénzt látott, ez idő alatt pedig némileg kiismerte a korábban csak felületesen ismert alvilágot. Jedi képzésének hátat fordított, és az Erőt is csak ritkán használta. Nem szívesen dolgozott másokkal, ám szert tett egy astro droidra, akit hamar megszeretett. Vásárolt magának egy használt, itt-ott kopottas, de működőképes hajót, és igyekezett új kapcsolatokat kiépíteni szerte a galaxisban. Fénykard nélkül mégis meztelenül érezte magát. Egy látomása hatására visszatért a tanaabra, és átkutatta a csatateret. A helyiek meghagyták a sith ostrom után itt maradt épületeket, ám a hullákat, és sok minden mást eltüntettek. Viszont nem találták meg Emilia Zost fénykardját, mely egy lezuhant köztársasági gép romjai között pihent meg. Rondár megtalálta, ám a markolat pocsék állapotban volt. A kristály ép volt, ám a felülete be volt horpadva, és más alkatrészek is megsérültek. Így az egykori jedi az innen-onnan beszerzett alkatrészek segítségével újjáépítette a fegyvert, mely az egyetlen tárgy, ami emlékezteti őt meggyilkolt barátjára. Mikor a fénykardot először kapcsolta be, mintha hallotta volna Emilia hangját: „Használd jól. Használd jóra.”

Rondar immáron négy éve járja a galaxist, mint vállalkozó kedvű kalandor, aki keresi a jó lehetőségeket, és kerüli a háborút.

Üdv!

 Szép ET volt, bár kicsit hiányoltam belőle a szerepjáték példát, de tudomásul veszem, hogy van aki nem feltétlen szereti ezt így megírni. Összességében jó a sztori, fent tartotta az érdeklődésem, és elég jól körül lett vezetve, tömören, de a lényeges információkat részletezve. Ugyan kezdő kasztnak Jedi-t jelöltél, tekintve hogy elhagyta egy jó ideje a rendet, így nem rakhatlak be annak, maximum civilnek és aztán eldöntöd hogy hogyan tovább. Csempész vagy bármi más. Viszont a csempészet megfogta a figyelmem, ha nem is mert lényeges része volt a karakter sztorijának, hanem mert erre már adható plusz pont. Így hát... Választhatsz, hogy a csempész kasztnak a kezdőbónuszát kapod mely azt jelenti, hogy +10 járművezetés, vagy a Jediét, ami +5 erőhasználatot jelent.

Kezdő pontjaid Jedi lovaghoz mérem, mivel a Padawan szintet az iromány alapján már megugrotta a karakter és képzettebb volt annál így

25 pont és 3 képességpont jár. 

Kezdésnek tekintettel arra, hogy rendelkezik korábbi képzettségekkel, az erőhasználatra és a fegyverkezelésre is rakhatsz ami lényegében a különböző lő- és közelharci fegyverek használata és karbantartása, magyarán minden ami a fegyverekhez kapcsolható. 

Továbbá szintén lovaghoz mérten a Shii-cho alapszint mellé lehet két választásod fénykardformák terén. Ez lehet a meglévő fejlesztése is, tehát lehet egy alapszintű Shii-chod és ahogy az irományból kivettem egy haladó ötödik formád. De te osztod el, ahogy szeretnéd. Ami fontos, hogy az ötödik forma két variánssal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az első, alapszintű tudással mindkét módot megtanulja az illető, viszont később haladóra léptetve választania kell, hogy a Djem-so, vagy a Shien útján kíván specializálódni. (később kitanulható a másik is) 

Kis korrekció: "még" a jedik a coruscanton vannak, nem a Tythonon  A coruscanti támadás volt az az esemény ahol a jedi templomot lerombolták, a köztársaság vezetői pedig kissé csalódottak voltak a Jedik kapcsán, stb-stb. A lényeg, hogy új templomot kellett keríteniük a Tythonon meg volt egy és jelenkorunkra már élhető bolygó is. Na ez az egész történéssorozat még nem történt meg az oldalon. Egyenlőre Coruscanton vannak még a jedik. 

Jó játékot, de előtte írj adatlapot!