Keserű Kezdet

A történet egy kocsmában folytatódott.

Egy yerduai koktél üres pohara felett.

Zakor tovább nézte az ellenmérges pohárkát, mint ajánlott. Belemerült a gondolatba, hogy mit tett. Hogy mit vett el saját magától, és hogy mit vett el Dalakától. Egészen addig, amíg a pultos nem bökte vállon.

- Ne felejtsd el az ellenszert, mert a végén még bajod esik!

A cathar szeme előtt millió és egy boncolási technika suhant el, azonban, tőle szokatlan módon, nem hergelte bele magát a szokásos mértékben. Dalaka is rászólt volna, ha ennyire belebambul az italba, hisz noha rá a méreg nem halálos, Cathar lévén, de azért vissza lehetne nézni, mit evett a héten. Szimplán felhörpintette a poharat, és szórt egy marék kreditet a pultra.

- Adj egy üveggel valamiből, ami üt, és nem csesztetlek tovább.

- Na tessék, ezt kapja az ember, hogy próbál segíteni. Mázli, hogy twi’lek vagyok, mi? - mondta a pultos, próbálva egy kis humort csempészni vásárlója bánata helyére -  Amilyen hangulatban vagy, tessék, egy kis feluciai rum. Fejvadász kedvenc errefelé. Na mondd, mi bánt? Kiöntöm neked az italt, öntsd ki nekem a szíved, hadd legyen helye az alkoholnak.

Miután kiválogatta a pultos az árát, a maradékot a zsebébe tömködte, és egy szó nélkül elment. Nem volt kedve ahhoz, hogy egy félnótás csapos vásárlócsalogató trükkjeivel időzzön. Nem akart senkivel sem beszélni, senkit sem akart látni, a dolgát sem akarta végezni… csak azt kellett. Ha nem kellett volna, most nem lenne ebben a helyzetben.

A piacot is megjárta, szórt egy kicsit a volt-közös kasszából. Gyümölcsöt evett, húst sütött, ivott, próbálta akár egy szemernyi időre is visszahozni azt a boldogságot, ami most egy zabrak-alakú űrré vált a szívében. Megvolt rá az ideje – egy hajót küldenek érte. A cél: egy aszteroidaövön található Jedi könyvtárba behatolni, és megszerezni az ott megbúvó adatokat – és egy elkobzott sith holokront. A kulcs pedig Dalaka belépőkódja volt. Noha évek munkája volt kitalálni, hogy kinek van oda jogosultsága, és hogy melyik jedi lovag lesz az, akitől meg is tudják szerezni azt, majd pedig rájönni, hogy hol van, egy-két ártatlan pillanatból, sikerélmény és büszkeség morzsáját sem érezte magában a sith tanítvány. Kudarc ez talán? Nem elég erős? Nem elég méltó? Vívódott magában érzelmei okán, miközben tengődött a város utcáin. Részegen addig sem jutva, mint józanul, végül a kis lakásukban kötött ki. Összepakolt, és az ágynak esve bámulta a nyüzsgő várost és felette a holdakat, céltalanul, és végtelenül egyedül érezve magát, amíg végre el nem nyomta a szemét az álom.

Másnap déltájt egy kopogásra ébredt.

Idegesen, alig felöltözve nyitott ajtót, és egy fiatal, jedi ruhába öltözött lányt látott az ajtóban. Furcsán ismerősnek tetszett. Talán Dalaka mesélt róla?

- Serotina? - bukott ki a száján, szinte ösztönszerűen.

A lány összerezzent a neve hallatán.

- Honnan tetszik tudni a nevem? - kérdezte félve – Izé, esetleg nem látott egy Zabrakot errefelé? Azt mondták nekem, hogy itt lakik, de lehet, hogy rossz házba kopogtattam be… - folytatta.

Remek, küldjék ide még a fél Rendet is, óvodástul, hogy keressék… Gondolkodj, Zakor, gondolkodj…

- Dalaka? Igen, ismerem, még régről, hisz megmentettetek minket Nar Shadda környékén egy rabszolgaszállítóból. Meghúzódott nálam egy-két éjszakát, adtam neki ennivalót, de már nincs itt.

- Ó, a rabszolgaszállító? Bocsásson meg, hogy nem ismertem meg, akkor minden bizonnyal onnan tudta a nevem. Az volt az első küldetésem vele és Naro’Suu mesterrel. Köszönöm szépen a segítségét! Ha esetleg látná, vagy eszébe jutna valami, akkor a Rezekiben szálltunk meg éjszakára! Naro’Suu mester bizonyára szívesen látná vacsorára, szívügyének veszi a rabszolgák felszabadítását, és mindig örül, ha hallhat egy felszabadított életének folytatásáról!

Te jó ég, ez mennyit beszél...

- Rendben. Örömmel veszem a meghívást, és ha lehetséges, eleget is teszek neki. Ha nem bánod, most viszont dolgom van.

- Persze, semmi gond, viszlát!

Egy ajtócsukás után nehéz sóhajjal dőlt neki a sith. Honnan jött ez a rabszolga történet? És hogy sikerült ilyen pontossággal leírnia a padawan első küldetését? A sok megválaszolatlan kérdés közt egy bizonyosság rejlett: Dalakát keresik, márpedig jedik. Minimum kettő. Egy mester, és egy tanítvány. Ha nekik ugrik, akkor viszont lehet, hogy az egész akciónak lőttek.

A kommunikátorán látszik, hogy megjött  ahajó, szóval gyorsan kell cselekednie.

Dobhatunk nekik egy trükkös lasztit…

Hogy is hívták az uzsorásurat errefelé? Amíg őt kergetik a nagy-nemes lovagok, addig bőven van lehetőség lelépni, és indoka is van, hogy miért nem ment el… Kölcsönt vett fel a lakásért, és nem tudta megfizetni…

Egy kis rombolást igényelt ez a feladat részéről, ami a már kipakolt lakást illeti. Nem vette roszs néven, hogy van hol levezetni az indulataid, hisz csak a bútorok maradtak. Még egy betöréses rablásnak is elmenne. A fénykard végéval kicsit megbökte egy-két helyen a falakat, minthe figyelmeztető-félelemkeltő lövéseket adtak volna le pisztollyal, a lakást felforgatta, dolgokat tört össze, majd pedig egy kis levelet írt az egész tetejére, hogy aki élve akarja látni Koruzant (ami perzse az itteni álneve volt), az fizesse meg a tartozását, tízszeresen.

Onnantól csak fel kellett rendesen öltöznie, úgy, hogy ne legyen felismerhető, hátha belefut a jedikbe, eldugnia a fénykardját, és felmennie a gépre, mi sem egyszerűbb.

Amint pedig ez is megvolt, és a pilótadroidnak megadta a koordinátákat, ismét hátradőlhetett, és gondolkodhatott azon, hogy hogyan tovább… A biztonsági kódok megvannak, az épület terveit feltöltötték a droidba, csak be kell jutni, úgy, hogy ne legyen feltűnő...

Szerencsére nem futottál össze senkivel a hajód eléréséig, és sikeresen elindulhattál a templomig. Szerencsére a jedi „templom” jószerével egy kisebb bázis volt csupán, mely nagy eséllyel azt a célt szolgálja, hogy az itt meglévő tárgyakat ideiglenesen megőrizzék, vagy az utazó jedik megpihenhessenek. A létesítmény védelme relatív gyenge. Befogadó képessége nagyjából 25-30 fő, de legfeljebb félig van a templom.
 
Posztod addig tartson, hogy bejutsz a létesítménybe.

A hajóút eredetileg unalmasabbnak ígérkezett, mint amilyenné vált. Kis, rejtett Jedi templom lévén az út nem egyszerű, de legalább hosszú. Néhol a hiperhajtómű nélküli utazást is igényel.
 
Külső ingerektől elzárva, a küldetés és a tervrajzok társaságában volt még ideje bőven, hogy érzelmei viharában sodródjon. Nem volt ötlete, sem ereje azzal, hogy a küldetésével foglalkozzon, pedig azzal kellett volna, ha továbbra is életben akar maradni a sith társadalomban.
 
Aztán meghallott egy ismerős hangot.
 
 - Ennél még én is többre tartalak. Legalább kelj fel, és végezd be a küldetésed, ha már meg kellett halnom.
 
Rémülten és döbbenettel ugrott fel ágyából a cathar, és egy ismerős Zabrak állt előtte.
 
 - Dalaka! – kiáltott fel, és először majdnem a nyakába ugrott, azonban a zabrakon egyszerűen átnyúltak karjai.
 
 - Az nem lesz ilyen egyszerű. Amikor elnyeltél, nem csak az Erőt nyerted ki belőlem; teljességében magadba olvasztottál, szóval itt vagyok. De nem fizikailag, csak a fejedben. De az Erőre mondom, ha befested a szőröd feketére és tovább fetrengesz, migréneket fogok okozni életed végéig.
 
 - Szóval ezek szerint megőrültem. Remek – jött a válasz, ahogy egyre kevésbé volt biztos benne, hogy nem álmodik, vagy hallucinál.
 
 - Ha megőrültél, ha nem, szerintem ne attól a ponttól számítsd, amikor megjelent neked a halott szerelmed, elvégre megmérgeztél és megöltél. Habár ha engem kérdezel, ez a sithek esetében csak idő kérdése, és ebben te is egyetértesz.
 
 - Egyet a rancor méteres farkát!
 
 - Emlékszel, amikor Serotinával beszéltél? Az én tudásomból merítettél. Ez a dolog viszont kétirányú – a fejedben vagyok. Nagyon sokat tanultam belőle. Először tele voltam haraggal, keserűséggel, és félelemmel, de ez lassan alakul. Ha pedig mégis csak azt hiszed, hallucinálsz, gondolj csak arra, hogy hány sith kísértet és Jedi lélek létezik. Tanultál a sith sírokról, én pedig olvastam történeteket Jedi szellemekről. Meditálj egy kicsit, és megtudod, miről beszélek – mondta a zabrak, majd pedig eltűnt, mintha ott sem lett volna. Már ha ott volt egyáltalán.
 
Zakor pedig úgy tett, ahogy Dalaka javasolta neki.
 
Nem volt egyszerű, a hajóút nagy részét azzal töltötte, hogy próbált elmélyedni gondolataiban, hátrahagyni saját turbulens mivoltát, és belelátni halott szerelme emlékeibe. Azonban nem adta fel, tovább próbálkozott.
 
Villanásszerű képeket tudott felidézni. Egy csarnokról. Egy holokronról, és a rajta keresztül beszélő Jedi mesterről. Egy ajtóról, amit az Erővel és egy specifikus kombinációval lehet kinyitni és bezárni, és ami különböző holokronokat és egyéb fontos tárgyakat rejt. Egy leszállópályáról, ami egy aszteroidamezőre nyújt kilátást…
 
Várjunk csak…
 
Gyorsan felkelt és a tervrajzokhoz szaladt. Tanulmányozta azokat, és az ajtóra tévedt a tekintete. Megfordult a fejében, hogy át kell magát robbantaia rajta, de ha Dalakának amúgy is volt hozzáférése a templomban… mi van, ha arról látta az emlékképeket?
 
A terv egészen jól megformálódott a fejében.
 
Akárhány Jedi lehet a templomban, azonban megpróbálhat naivitásra játszani, és utána lopakodni. Elvégre jobb ütőkártyája nincs, és valószínűtlen, hogy egy halom Jedit ki tudna iktatni. A detektorok pedig mindenképp érzékelik a közeledtét.
 
Átöltözött Dalaka Jedi köpenyeibe, és egyszerűen leszállt, megadva a hozzáférési kódokat, Dalaka kardjával az oldalán, a sajátját a köpeny alá rejtve.
 
Egy padawan és egy droid üdvözölte.
 
 - Dalaka mester! Üdvözlöm a templomban!
 
 - Az Erő legyen veled, ifjú padawan. Van hely és lehetőség arra, hogy megpihenjek, mielőtt a könyvtárba indulok? Egy küldetésem megterhelőbbnek bizonyult, mint arra számítottam – mondta, nem találva a padawant ismerősnek, amit jó jelnek vélt. Ezek szerint nem ismeri Dalakát.
 
 - Természetesen! A mesterrel együtt tán a szobák fele van használatban. Kérem, kövessen. Az Önhöz rendelt szobát a hozzáférési kódjával tudja kinyitni.
 
Eddig minden a terv szerint halad…

Szerencsére vagy sem, eseménytelenül telt a megérkezésed a Jedi Templomba. Mivel Dalaka hívójelét használtad, könnyen képes voltál beosonni és szerencsédre, látszólag könnyedén telt a behatolás első pillanatai. Az eléd jövő kis padawan szerencsédre nem ismert fel, ahogy látszólag a droidja se tartalmazott adatokat Dalakaról. Így mindenféle probléma nélkül juthattál be az épületbe, a kis padawan által vezetve, egészen a "szállásrészleged" bejáratáig látszólag minden eseménytelenül is zajlott, mikor is egy öblös hangot vélsz felfedezni mögülled.
- Dalaka mester! Öreg barátom! Végre visszatértél közénk!
- Kelub mester! - fordul hátra meglepetten a kis padawan a felétek közeledő jellegzetes kékbőrű utapaun felé.
Egyelőre nem láthatott meg, már amennyiben rajtad van a jedi köpenyhez tartozó kámzsa. De ahogy megfordulsz, a másik fél, szinte biztos, hogy azonnal át lát az álcádon. Mit teszel?

Feladat: Reagálj a történtekre, írd le, mit és hogyan tervezel megtenni. A Jedi Mester kezdeti meglepettségét kihasználva könnyedén végezhetsz vele, ha szeretnél, viszont akár végzel mindenkivel, akár nem, mivel a folyosó részleg be van kamerázva, ebben az esetben rövidesen beriaszt a létesítmény.

Zakor idegességében majdnem nekirontott mindkettejüknek, amikor meghallotta a jedi mester hangját. Egyfajta ódzkodó, aggodalommal teli félelmet érzett, amit nem t5udott hova tenni, ezért úgy sejtette, hogy nem a sajátja.

Tervezni kezdett, kihasználva a közvetlenséget, és hogy a jedi valószínűleg tőle várja a választ. Egy pillanat alatt megszületett az ötlet, amivel feltehetőleg a legjobban jár.

Illúziókat egyelőre nem tud létrehozni, megtéveszteni egy öreg barátto valószínűleg nem tud. Így hát a legjobb ötlet az lehetne, hoygha a szituációt kihasználva gyorsan levágná a mestert, esetleg megszabadítaná a fénykardjától... Ez a gondolat haragot ébreszt benne, valószínűleg Dalaka okán.

A haragot meglovagolva elkaphatná a tanítványt. Gyenge, így valószínűleg egy kis végtagmetszéssel és erőbedobással megtudhatná, hogy kik és hányan vannak a templomban. Azt követően pedig irány a szellőzőrendszer. Ismeri a tervrajzokat, azokat tanulmányozta, így valószínűleg hamar a trezorokhoz tud jutni. Ha az megvan, akkor már könnyű a dolga. Csak ki kell őket nyitni, és ki kell utána jutni. Amíg a fejüket kapkodva rohangálnak fel-alá a jedik, hogy mi és miért történik, talán lesz akkora fejetlenség, hogy nem kell mindenkivel szembenéznie.

De ha mégis, akkor sem kételkedik benne, hogy mind egy szálig le tudja őket vágni.

Ezekkel a gondolatokkal indul neki. Mindkét fénykardját megmarkolva fordul és szökken a Jedi mester felé. Egy zöld és egy piros villanás fogja okozni a vesztét.

A barátságos légkört kihasználva utat törtél magadnak. A következő pillanatban a felzizzenő fénykard zaja betöltötte a teret, mely meglepte mind a tanítványt, mind a mesterét, és a meglepettségüket kihasználva könnyedén levághattad mindkettőt, hisz egyáltalán nem számítottak ellenséges viselkedésre. Az égett hús szaga bejárja a termet és már kúszol is a szellőzőkbe. Meglepődve tapasztalod, hogy nem szólaltak meg a riasztók. Nagy eséllyel az itteni őrszolgálat nem fürkészi 0-24 a belső folyosókat, hisz miért tennék. Így egyelőre nyugodt pillanataid lesznek, legalábbis addig, míg meg nem kezdődik az első hajcihő. Sikerült utat találnod a holokront tartalmazó teremhez vezető utat magadnak, és már ki is pattanhattál a szellőzőből, közvetlenül a célterületre, a következő probléma azonban eléd került.
A remélt jediholokron ott lebegett előtted egy lézerketrec közepén. Könnyedén felismered, hogy az energiatápot elvágva megszabadulhatsz a bajos ketrectől, de akkor beindul a riasztó és az egész épületet le fogják zárni egy pillanat alatt. Mondjuk ha nem sietsz akkor, így is, úgy is be fognak riasztani, így nem sok választani valód maradt.

Feladat: Döntsd el, hogyan szerzed meg a holoktron, ha esetleg pedig riadót fújnak, akkor milyen úton próbálod meg elhagyni az épületet.